Ahelyett, hogy megvizsgálnák a CIA kiterjedt kémkedési módszereit – amelyet az okostelefonok hackelése is mutat – a kormányzat arra koncentrálta erőfeszítéseit, hogy feltárják, ki szivárogtatta ki az érzékeny dokumentumokat, mutat rá Hubert Csaba információbiztonsági szakértő.
Egy vizsgálatban, amelyben a sajnálatos eseményekre próbáltak magyarázatot adni, a volt CIA vezető Michael Hayden azt mondta a BBC News-nak, hogy az Y generáció, vagyis az „ezredfordulósok” a gyenge láncszem, mivel ők általánosságban nem úgy vélekednek a lojalitásról, titoktartásról, mint az előző generációk.
„Hogy a problémát kivizsgálhassuk, egy bizonyos rétegre kell tekintenünk” mondta a kémfőnök, referálva a kormány intézkedésére. „És ez alatt nem azt értem, hogy mindenkit abból a generációból meg kell büntetni, de az ezredfordulósoknak és az ehhez kapcsolódó csoportoknak egyszerűen más értelmezésük van a lojalitásról, titkokról, áttekinthetőségről, mint az én generációmnak volt.”
Majd így folytatta:
„Tehát behozzuk ezeket az embereket az ügynökségbe – mint jó amerikai embereket, vélekedésem szerint – de kulturálisan másképp gondolkoznak, mint azok, akik a döntést meghozták behozatalukról. Úgy vélem, egyre inkább ezek felé a különböző kulturális megközelítések felé haladunk.”
Kiemelte Chelsea Manninget és Edward Snowdent: mind a ketten új generációs „szivárogtatók”, akik komoly hullámokat vertek fel, mikor felfedték a szövetségi kormány ármánykodásait.
Hayden-nek abból a szempontból igaza van, hogy az új generációnak más felfogása van a „lojalitásról, titoktartásról, áttekinthetőségről”.
Az Intercept rámutatott:
„Ahogy egy 2013-as közvélemény kutatás mutatja, az új generáció sokkal szkeptikusabb volt a kormány felügyeletével kapcsolatban, mint a többi. Az „ezredfordulósok” 45%-a azt állítja, hogy a szövetségi kormányzásnak fontosabb volt az, hogy inkább „kevésbé avatkozzanak be az emberek személyes, magánéleti ügyeikbe, még akkor is, ha ez korlátozza a lehetséges terrorelhárítási lépéseket” mint az, „hogy megtalálják a lehetséges terrorfenyegetést, még akkor is ha ez sérti az emberek magánéletét.”
Összehasonlítva a 65 éves vagy annál idősebb korosztállyal, ott csak 26% volt ezen a véleményen.
Továbbá, az előző generáció néhány tagja megjelent, hogy még buzgóbb lojalitást fejezzen ki a kormánynak. Carl Bernstein újságíró 1977-ben azt írta, hogy olyan újságírók dolgoznak a CIA-val karöltve, akik komoly, erős elhívatottságot éreztek az ügynökséggel való lojalitás kiépítésében:
„Az újságírók úgy tekintettek magukra, mint az ügynökség bizalmas barátaira, akik alkalmi szívességtételeikkel – általában fizetség nélkül – nemzeti ügyet szolgáltak.”
Bernstein jelentette, hogy egy kiváló rovatvezető később azt mondta:
„Büszke vagyok, hogy engem kérdeztek és büszke vagyok, hogy megcsinálhattam. Az a fogalom, hogy egy újságírónak nincs kötelezettsége a hazájával szemben, furcsa.”
Nem csak az új kor veszélyének tekinthető az érzékeny dokumentumok kiszivárogtatása, amely hatósági ellenszegüléssel jár. Egy időben azzal, hogy újságírók büszkén dolgoztak a CIA-val, mások felforgatták a kormány titkait.
Az Intercept a következőket írja:
Daniel Ellsberg 197-ben, 40 évesen kiszivárogtatta a Pentagon Papers néven elhíresült adatokat a sajtónak, ezzel felfedve a kormányzati csalásokat, amelyek a Vietnámi háborúban fordultak elő. Vagy ott van Mark Felt, aki közel 60 éves volt, mikor segített megírni a Watergate történetek alapját, amely „Deep Throat” álnév alatt futott.
Ez évszázadokon átívelő történelmi trend. 1722-ben Benjamin Franklin adatokat szivárogtatott ki az akkori massachusetts-i kormányzó – Thomas Hutchinson – levelezéseiből, amelyben a vezető a telepesek jogainak elnyomását vitatta meg.
Hayden megpróbálhatja ügynökségének problémáit az „ezredfordulósokra” hárítani, de a tény akkor is egyértelmű: a kormánnyal szembeni bizalmatlanság egyre növekszik minden egyes generációban, és minden korosztály „szivárogtatói” között. William Binney egy NSA „szivárogtató” például nem az új generációból származott. Ahogy Jeffrey Sterling sem, vagy John Kiriakou.
Azért látható, hogy az Y generáció gyökeresen megváltoztatta a nemzetbiztonsági ügynökségek helyzetét.
Ahhoz, hogy a jövőbeni hasonló szivárogtatásokat meg lehessen előzni, teljes szemléletváltás szükséges. Más eljárásokat kell alkalmazni a felvételkor és a munkakörülmények kialakításakor is.
Az ügynökségeknek képesnek kell lenniük arra, hogy a megváltozott generációs szokásokat adoptálják a szervezet folyamataiba és úgy alakítsák ki azokat, hogy hatékonyan ellen tudjon állni az esetleges támadásoknak. Jelenleg igen komoly lemaradás tapasztalható ezen a téren.
A kémkölykök már ott ülnek az irodában és árgus szemekkel keresik a lehetőséget.
