Rengeteg művégtagra van szükség a harmadik világban. A The Atlantic riportja egy szudáni gyermekkatona aknára lépésével és egy gyermekbénulás miatt lábamputáláson átesett nő döbbenetes történetével vázolja, hogy az afrikai országban mennyivel több szükség van művégtagokra, mint a világ boldogabb részein.
Ráadásul a közúti balesetek miatt is több amputációt végeznek a fejlődő országokban.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világszerte 30 millió ember vár művégtagra, miközben „ezek az eszközök könnyen előállíthatók és olcsók is lehetnek”. A lapnak nyilatkozó protéziskészítő kiemelte az „életet teljesen átalakító” hatást.
Mit sem törődik a bombázásokkal az elképesztő doki
Ezt támasztja alá a szudáni Nuba hegyekben dolgozó amerikai Tom Catena története is. Az elképesztő jelzőt nem véletlenül aggatják a félmillió embert egyetlen állandó orvosaként ellátó szakemberre. „A hitétől tüzelve ez a bátor doktor a bombázásokkal mit sem törődve, víz és áram nélkülözése közepette látja el hivatását, ami a szülések felügyeletétől az amputálásokig terjed”.
Tovább növeli a nyomort a művégtagok hiánya
Ez egy földművelő társadalom, ugyanakkor rengeteg a kézamputálás a háború miatt. „Ha valakinek hiányzik a keze, diszfunkcionális lesz a társadalomban” – teszi hozzá Catena.
Ugyanakkor még nagyobb problémát jelent az alsó végtagok rokkantsága – hívja fel a figyelmet az írás. A művégtag nélküliek gyakorlatilag röghöz kötötté válnak, nem tudnak semmilyen munkát elvégezni, így családjuk és közösségük kénytelen gondoskodni róluk, ami tovább növeli a szegénységet.
Nem a pénzhiány a legfőbb probléma
Anyagárban „mindössze” 30 fontból (10 ezer 800 forint) ki lehet hozni egy művégtagot, a probléma a szakemberek hiánya. A Fülöp-szigeteken például becslések szerint 2 millió embernek lenne szüksége protézisre, de mindössze kilenc szakember dolgozik az országban, akik évente maximum 400 beteget tudnak ellátni.
Rendkívül lassú a hagyományos lenyomattal készülő metódus, „míg egy 3D szkennerrel fél óra alatt elkészül a felvétel, amit aztán elektronikusan tovább lehet küldeni”.
Ezreket segít már a tesztüzem is
Több szervezetet bemutatnak, melyek a 3D-nyomtatással készítenek művégtagokat a harmadik világban. Ez egyik ilyen cég a kanadai nonprofit Nia Technologies, mely felhívja a figyelmet arra, hogy hiába állítják elő olcsóbban és gyorsabban az eszközöket, ha a szakembereket, akik beillesztik az eszközöket, nem tudják pótolni.
A brit Exceed nevű szervezet ennek fényében öt ázsiai országban segíti ortopédusok és más szakértők képzését.
A remény egy személyben
Egy ruandai lány, Claudine Humure történetével fejeződik be az írás, aki a népirtás során elvesztette szüleit, majd csontrákot diagnosztizáltak nála 12 éves korában. Először azt hitte, hogy meg fog halni, majd az orvosok közölték vele, hogy másnap amputálni fogják a lábát. „Elkeseredetten sírtam, gyűlöltem a doktorokat, akik a hírt hozták” – elevenítette fel az eseményeket.
Egy jótékonysági szervezetnek köszönhetően Bostonba szállították, ahol kemoterápiás kezelést kapott, majd további műtéteken esett át, hogy felkészítsék a lábát a művégtagra.
Egy év után egy műlábbal tért vissza Ruandába, ahol azonban egy idő után eltört a szerkezet. „Pedig egy jó művégtag passzol és kényelmes. Az ember normálisnak érzi magát vele.”
„Szerencsém volt”
A lány, aki tudja, hogy „szerencsés volt”, jelenleg az USA-ban tanul biológiát és gazdaságtant, s elhatározta, hogy művégtagokat fog tervezni. Törekvései odáig repítették, hogy egy gyakornoki állást kapott az MIT-ben, ahol megismerkedett Hugh Herr kutatóval és műlábaival, valamint a 3D-nyomtatással.
„Felnyílt a szemem!” – mondta a nő, aki olyan eszközök tervezésébe fogott a harmadik világ számára, melyek nemcsak, hogy olcsók és könnyen előállíthatóak, hanem állíthatóak is. Álma, hogy Ruandában alapítson speciális klinikát, majd hálózatát Afrika-szerte kiterjessze, hogy sorstársain segítsen.
